Jól jelzi Péter aktivitását a villában, hogy nem először kezdem vele egy poszt megírását. Gyorsan túl is szeretnék ezen esni, ugyanis egy számomra igen kedves dolgot áldozott fel a sóbiz oltárán, ez pedig minden idők legjobb tévés sorozata: a Twin Peaks. Akár látta valaki, akár nem, ajánlom ezt az írást a remekműről. Péter megalapította a Könyvesház nevű szervezetet, ráadásul a szintén a sorozatból ismert jelet használja. Fizikai fájdalmat jelen számomra látni Lynch klasszikusának ilyetén módon való felhasználását, lépjünk is tovább.

Ahogy megjósoltam, Cristofel máris bandavezérnek tartja magát és arról beszél, hogy az igazi hatalom az ő kezében van. Felmerül a kérdés, hogy tényleg ennyire torz a valóságérzékelése, vagy csak rájátszik. Akárhogyan is van, az biztos, hogy az ehhez hasonló szürrealista mutatványai elnyerhetik a nézők rokonszenvét, hiszen szórakoztató. A Pocokführernek pedig (Péternek) jó lesz vigyáznia, mert Cristofel kiszámíthatatlan viselkedése még bajba sodorhatja.

Közben szimpátiaszavazás volt, a két táborvezető Attila és Péter kényszerszövetséget kötöttek és megbeszélték, hogy Dyára, illetve Csabára pakolgatják a jeleket (pontosabban ez nem „jelrakás” volt, hanem csak egy „strigulázás”, de végül is most tökmindegy). Ez igen fontos pont volt kettejük életében: egyrészt teszt, hogy mennyire bízhatnak meg a másikban egy ilyen szituációban, másrészt presztízs is: ki mennyire tudja irányítani csapatát. Előbbit illetően mindketten jól vizsgáztak, a másikban Attila – az összefoglalók alapján – kis híján elvérzett: Fecó nem értette, hogy miért kell Csabára tennie a jelét, amikor ő kedveli őt, Gergő pedig behódolásnak tekintette azt, hogy akaratán kívül, Attila „vezényszavára” kell Dyára és Csabára tennie. Érdekes megfigyelni Gergő viselkedését. Látszólag Attila csapatát erősíti, de ez csak addig fog tartani, amíg Gergő úgy érzi, ebből profitálhat, illetve amíg nem nyomják túlságosan el. Sőt, ez a szembefordulás máris tisztán látszik, Attila egyenesen lázadásról és arról beszél, hogy Gergő „mindenkinek be szeretne nyalni”. Ezzel együtt ő (mármint Gergő) az az ember, aki szinte bármikor szembe fordulhat bárkivel, különösebb presztízsveszteség nélkül. Egyértelműen látszott, hogy Attilánál nem igazán volt jelen a pártfegyelem. Ez szerintem két oka vezethető vissza. Az összeférhetetlen fiú csapata spontánabb módon jött össze, egy kezdeti, közös szimpátia alapján verbuválódtak, ez viszont azt is jelentette, hogy a tagok kiválasztása nem volt annyira tudatos. Péter sokkal racionálisabban választotta csapatának tagjait. A másik ok Attila nem létező empátiája. Érdekes módon ez nem érzelemmentességet jelent, hanem azt, hogy képtelen a tagokat úgy megszólítani, hogy azzal igazán hatna rájuk, nem veszi figyelembe a tagok személyiségét, csupán a saját akaratát akarja rájuk erőltetni látszólag racionális okokra hivatkozva. Egy igazán jó vezető ismérve az, hogy képes úgy megszólítani csapatát, hogy azok azonosulni tudjanak a céllal és tenni is képesek legyenek érte. Kingáék egy ideig bele fognak menni ezekbe a játszadozásokba, de messze nem tűnnek olyan felhevültek, mint Péter könyvesh… droidjai. Ami miatt mégis kitarthatnak mellette, az többek között annak szólhat megítélésem szerint, hogy érzik: együtt erősebbek.

Dya, ahogyan arra számíthattunk, teljesen kiborult attól, hogy őt jelölték meg a legtöbben. Sajnos tényleg meglehetősen semmilyen a viselkedése, nem lepne meg, ha jövő héten ő távozna. Ugyanakkor helyzete nem reménytelen, egy jól irányzott szexuális közeledés mindig recept lehet a bennmaradásra, ráadásul a Péterékhez való csatlakozás is megmentheti. Csaba vagy nem találja a helyét a villában, vagy a szerkesztők szándékosan nem szeretnék őt szerepeltetni, mindenesetre némiképpen meglepő passzivitása. Míg Péter Dyánál valószínűleg viccből, addig Csabánál szerintem komolyan mondta, hogy Csaba túl normális ide. Ebben őszintén szólva van valami, bár én úgy vélem, hogy egy-egy ilyen higgadt hang jól jöhet a villalét során, ha másnak nem, villámhárítónak. Persze ez a villámhárítói szerep az, ami ellenszenves lehet az RTL-nek, el tudom képzelni, hogy a konfliktusgeneráláshoz a csatorna másokat szeretne.

Csaba is megfordíthatja ugyanakkor helyzetét, de ez nem lesz egyszerű. Nála is és Dyánál is nehéz megtalálni azokat a hívószavakat, amelyekkel beazonosíthatók lennének; akit pedig nem lehet egy-két szóval beazonosítani, az könnyen elvérzik egy ilyen műsorban.

Egy korábbi posztomban utaltam arra, hogy Péternek valamit kezdenie kell Annamáriával. A választ erre elég hamar megkaptuk, nagy meglepetés ebben nincs: a Pocokführer tökéletesen az ujja köré csavarta a lányt. Annamari  - randijuk során – gyakorlatilag nyíltan kitárulkozott a manipulátornak. Péter úgy tett, mintha váratlanul érte volna a bejelentés, minden egyes mondatával szorosabbra fonta a hurkot a lány nyaka körül. Pontosan azt mondta, ami Annamáriának bejöhet, dicsérte lelkét és intelligenciáját, kiemelve, hogy ez sokkal különlegessebbé teszi a lányt a többiekhez (Dya, Sehi,Kinga Veronika) képest. Mondjuk arról baromira nem esett szó (azÖF-ban), hogy mi a helyzet Verával és Melindával, akik szintén nem olyan csajosak, de erre már nem is volt szükség. Péter pont arra a tulajdonságaira erősített rá a lánynak, amiről Annamari azt gondolhatja, hogy tényleg erőssége. A legzseniálisabb húzása Péternek pedig az volt, hogy nem utasította vissza nyíltan Annamária közeledését, hanem abban a reményben hagyta meg, hogy még lehet valami, sőt Péter azt is mondta: „imádlak” – ezzel pedig megadta a kegyelemdöfést a Halálnak.

Veronika – hogy szokás szerint vele zárjam a posztot – ördögi cselt (?) eszelt ki Cristofel ellen, aki valamiért folyamatosan kubai srácként aposztrofálja magát. Elhatározta, hogy jól felizgatja. Ez a jelek szerint sikerült is és bár az akció elég vérszegény lett (mondjuk ezt annyira nem sajnálom), a riportszobás vallomások (főleg Cris részéről) szereztek néhány vicces pillanatot. Összegzésképpen, ez az akció valószínűleg mindkettejük villabeli pozícióját erősítette, ráadásul kategóriájukkal is egybe esett.