Megmondom őszintén, kisebbfajta sokkot kaptam, amikor végignéztem Vera első estéjét a villában. Az első gondolatom az volt, hogy beküldték a villanővért, hogy kicsit beszélgessen a játékosokkal és elfelejtették a szerkesztők kivágni őt a műsorból. Vera egyenként a nyugiszobába hívta a fiúkat, muffinnal tömte őket, amiben kis idézeteket rejtett el. Igen érdekes, hogy a fiúk közül csak 3-at láthattunk (Péter, Fecó, Attila). Ez vagy azért van, mert Vera csak őket hívta be, vagy azért, mert a szerkesztők csak őket mutatták, vagy mert többre nem volt műsoridő. Akárhogy is van, érdekes szerkesztői döntés, hogy ezt a három karaktert helyezte a RTL előtérbe. Itt adnék helyet annak az állandó sokknak is, melyet akkor élek át, amikor a szereplők saját döntéseiről írnak/beszélnek emberek. Lehet, hogy túlzottan gyanakvó vagyok, de teljesen kizártnak tartom azt, hogy a játékosok önállóan döntötték volna el, hogy első estéjükön milyen játékokkal készüljenek. Persze az valószínű, hogy a szerkesztők figyelembe vették az adott szereplő személyiségét, de úgy csinálni, mintha ez (például Péter „az zavar benned, hogy” tréningje, Vera „muffinos terápiája” vagy Dya „húzz egy kérdést „játéka) kizárólag az ő saját ötletük lett volna, az szokás szerint a néző hülyének nézése, megítélésem szerint.
Számomra a legmeglepőbb Péter reakciója volt. Ő, aki első játékával igen jól felmérhette a terepet, a jelek szerint szinte első szóra kitárulkozott Verának. Nem azt mondom, hogy hazudnia kellett volna, de valószínűleg adhatott volna diplomatikusabb választ is. Mellesleg ennek az idézgetős játéknak (mármint a muffinokba rejtett bölcsességekre gondolok) van egy elég komoly pszichológiája is: ha személyre szólóan kapunk egy idézetet, azt személyesnek, ránk jellemzőnek fogjuk érezni, még akkor is, ha nem is értünk vele teljesen egyet. Ettől függetlenül a szereplők (mármint az a három, akit mutattak) relevánsnak érezték az idézeteket, látszólag el is érzékenyültek tőle.
Verával a többi játékosnak jó lesz vigyázni. A jelek szerint jó érzékkel egyensúlyoz az érzékeny, finom lány és a fölényes, hidegfejű manipulátor között. Testtartása, mozdulatai egyértelműen arról árulkodnak, hogy kontrollálja viselkedését és képes ezt tenni másokkal is.
Külön felhívnám a figyelmet a videóra, amelyben a három fiúval, egyenként elbeszélget.
Gyakorlatilag úgy figyeli őket, mint egy türelmes tanítónéni az új elsősöket. Akkor, amikor Fecó arról beszél, hogy „legyengíti, leírja magát”, Vera a következőt mondja: „Ezt nem akarom többet hallani Fecó” (majd színpadiasan kezébe temeti arcát). Számomra megdöbbentő az a fölényesség, amivel hozzájuk viszonyul, ugyanakkor ehhez ők is kellettek.
Hasonlóan hódoltak be a lányok is Verának. Az, hogy kikérték a véleményét velük kapcsolatban, az már eleve egy aszimmetrikus helyzetet teremtett: szinte nyíltan elismerték, hogy fölöttük áll a kis Buddha. Vera jól megfontoltan elmondta a véleményét róluk, érdekes volt Veronika reakciója. Ha valaki veszi a fáradtságot és megnézi újra, ahogyan Vera azt mondja „Gyerek vagy”, majd Veronika erre: „Azon kívül, hogy gyereknek tartasz, tudsz mást is mondani, vagy…?” akkor láthatja: pont olyan, mint egy 12 éves lány, aki az anyját figyeli. Vera pedig megadja a kegyelemdöfést: „Nagyon befolyásolható vagy”.
